Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Charles-François Daubigny :

(Párizs, 1817. február 15. - Párizs, 1878. február 19.) francia tájképfestő

 

Daubigny is megtalálta saját egyéni hangját, alkotásait leginkább a falusi élet, az emberek által művelt táj és a folyók, a folyópartok ihlették, a barbizoniak közül elsők közt érzett rá a plein air-re. Egyszerre fordított hátat a romantikának és lett előfutára az impresszionizmusnak. Szeretem az impresszionista festők képeit. Szinte sugárzik belőlük az élet, a színes világkép.
Daubigny 1838-ban mutatkozott be a párizsi Salon évenként rendezett kiállításán a Mi Asszonyunk templom látképe (=Vue de Notre-Dame de Paris) című képével, jóformán észre sem vették. Neki éppen úgy nem felelt meg a Salon műértőinek, befutott művészeinek és közönségének tradicionális, hagyománytisztelő ízlése, mint számos kortárs 19. századi francia festőnek, akik között Daubigny is saját, eredeti ábrázolási módját és stílusát kereste
Képei
Villerville környéke (1873)
Jó barátja volt a fiatal impresszionistáknak, köztük Claude Monet, Paul Cézanne, néhányukat anyagilag is segítette. A budapesti Szépművészeti Múzeumban található négy képe közül a Villerville környéke című a legkiválóbb.



A reggel (1858)



Este (1852)



Paraszt-udvar (1855)
Így lett a barbizoni iskola néven ismert festői művészcsoportosulás egyik alapító tagja az 1830-as évek végétől, majd 1853-tól barátjával, Honoré Daumier-vel egyre többet járt le a Párizstól délkeletre fekvő Barbizonba.


Bárkák az Oise-folyon (1865)


A Szajna és az Oise folyó találkozása (1868)




River Bank



Seashore at Villerville



The Sluice-gate at Optevoz

Palettájának kivilágosodásával egy- időben apró, vessző alakú ecset-vonásokkal kezdett festeni. Ez a technika alkalmas volt arra, hogy visszaadja a levegő sziporkázását anélkül, hogy ezért fel kellett volna oldania az atmoszférikus formákat.


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.