Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Derkovits Gyula (1894 - 1934

Derkovits Gyula (Szombathely, 1894. április 13. – Budapest, 1934. június 18.) magyar festő és grafikus. Sajátosan egyéni művészetet alakított ki a modern nyugat-európai stílusirányzatok (főleg az expresszionizmus, a kubizmus és a konstruktivizmus) mentén.
 
 
Különféle esti iskolákban tanult rajzolni és festeni, de komolyabb szakismereteket majd 1918-ban a Szabad iskolában szerzett Kernstok Károlynál. A kényszer elől menekült Derkovits, amikor önként jelentkezett az I. világháború idején katonának. A fronton súlyosan megsérült, megbénult a bal keze és egész életére kiható tüdőbajt kapott. 1916-ban Budapestre költözött hadirokkantként, némi segélyből és asztalosmunkából tartotta fenn magát. Baloldali elkötelezettségű ember volt, már 1918-ban belépett a kommunista pártba, folyamatosan kapcsolatot tartott fenn a bécsi emigránsokkal. Az 1930-as években már nem tartozott szervezetileg a kommunistákhoz, de világnézete nem változott meg.




Utolsó vacsora (1922)





Koncert (1922)





Hídépítők (1932)





Dózsa a várfokon (a fametszet sorozat)






Derkovits Gyula: Összecsapás, 1929.


Dózsa a várfokon (a fametszet sorozat 5. darabja, 1928)1923-ban Bécsben telepedett le, ott mecénásra akadt, rézkarcokat is készített. Bécsben tartózkodott 1926-ig. 1925-ben bemutatták képeit a bécsi Weihburg Galériában, ahol sikere volt. 1928-ban a kommunista párt megbízásából elkészítette a korabeli magyar grafikai művészet egyik jelentős alkotását, a 12 fametszetből álló Dózsa György-sorozatot. A Dózsa-témából 1933-ban 6 lapos rézkarcsorozatot is készített.




Derkovits Gyula: Híd télen
A festmény pillanatfelvételnek látszik az újpesti téli kikötőről.






Derkovits Gyula:Vasút mentén A téma nem újkeletű a 20. század művészetében. Kandinszkijtől a futuristákon át Feiningerig sokan megkísérelték a mozgás, a robogás érzetét képileg megoldani. Sajátosan szűkre szabott térben a képsíkkal csaknem párhuzamosan futó sínpár, öt ezüst kerék, szürke gőzfoltok, az előtérben derék alatt elvágott törzsű, a vonattal egyirányban ballagó munkáspár: ennyi Derkovits képének témája.





Halottsiratás............ Az olajváltozatban is megfestett siratás kompozíció a hagyományos Pietá-ábrázolások típusát követi. A kiterített holttest azonban csak távolról kapcsolódik a bibliai gyökerekhez, Uitz Béla hasonló című lapja például egyértelműen aktuális eseményekre, az első világháború mindennapjaira utal.
 


Az anya..............



Derkovits Gyula:Régi temető

Utolsó festészeti korszakát Végzés (1930), Alvó (1932), Kivégzés (1932), Vasút mentén (1932), Anya (1934) c. művei képviselik. 1931 körül Dózsa-sorozatát rézkarcba vitte át. A nyomor és betegség korán vetett tragikus véget életpályájának.
Megalkuvás nélküli életművének teljes elismerése csak a nyomor és a nélkülözés okozta korai halála után következett be. Képeinek legjelentősebb darabjai a Magyar Nemzeti Galériában és a Kiscelli Múzeumban láthatók.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.