Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


FARKAS István (1887, Budapest - 1944, Auschwitz)Festő.

Farkas Villa Elhinnénk-e, hogy volt idő Magyarországon, amikor Farkas Istvánról csak suttogva lehetett beszélni? Elhinnénk-e, hogy volt idő Magyarországon, amikor az ő képeivel nem büszkélkedtek, hanem épp ellenkezőleg, rejtegették, vagy száműzték őket?
 
 
Farkas Villa
"Sétáltam a szigligeti parton a zöld víz meg az anyaöl formájú hegykaréj közt, melynek Aranykagyló a neve. Ott fent a meredek legkedvezőbb hajlatában, szemközt a vízzel és a kéken derengő túl­parttal egy jó építésű villa álmodta álmát a szőlőérlelő napsütésben. Mentem, a szigligeti Alkotóház beutaltja, nagy reményekkel, hogy ezekben a kék, zöld és arany színekben majd eszembe jut valami a készülő regényemhez.
Valamikor erre járt valaki, egy gazdag ember, és megkívánta ezt a helyet. Olyan mohón és annyi reménykedő sóvárgással kívánhatta, hogy az évtizedeken keresztül énrám is átsugárzott a vágya. "A szakszervezeti üdülő" -mondották. Rosszkedvemben, rossz sejtelmeimmel legyintettem. A házat titok lengte körül. Annyi titok volt akkor ebben az országban, titok volt itt szinte minden.
A házat tetszik nézni?" –kérdezte tőlem egy hórihorgas, fátyolos szemű öreg paraszt, talán szőlősgazda, kockás ingben és a kezében permetező kannát lógázva. lehalkította már amúgy is érctelen, fakó hangját. "A Farkas-villa-mondta. –A végén már csak a fiatalúr volt itt. Elvitték. Tetszik tudni... Szegényt... Hát ahová akkoriban a zsidókat elvitték..."
Kertész Imre

Farkas István képei


FARKAS István:ÖNARCKÉP......
(1887, Budapest - 1944, Auschwitz)

  Farkas István, a két világháború közötti magyar szellemi élet meghatározó szereplője, európai mércével mérve is kiemelkedő jelentőségű festőművész




FARKAS István: Nagykezű modell

Képei a szorongás, a létbe vetettség tragédiáit, az emberi magányosság megszüntethetetlenségét fejezik ki. Figyelmet érdemel a naturális, fekete és világos színfoltokra épülő Nagykezű modell című alkotása. A megfestett nő sötét szépségéből az elkerülhetetlen végzet árad.



 

FARKAS István: Domboldalon

A táj és az emberek különös mozdulatlansága kísérteties látomássá nő. Színskáláját a fénytelen, sápadt zöldek, a hideg kékek, a szürke és fekete színek jellemzik. A kopár fák, a merev, megnyúlt, távolodó figurák, a tehetetlen végzetvárás kifejezői.





Farkas István A kisvasútnál

Késői korszakában morbid hangulatú, a lét tragikus szituációit kifejező képeket festett. Tisztán tagolt tájképek mellett a társadalom számkivetetteit ábrázolta (Vörös szakállú). Élete utolsó szakaszában szürrealista jellegű víziókat festett.





Farkas István: Találkozás a temetőben





Farkas István : Végzet

Sajátos, fanyar expresszionizmus jellemzi a képet, hasonlóan a művész többi franciaországi festményéhez. Legjobb művei lelki szenvedést, morális gyötrődést sugallnak, a formai különbség ellenére is. Ez köti szellemében Farkas művészetét ...........






Farkas István:Történt valami?1941





Farkas István : Sétány

A német megszállás után zsidó származása miatt előbb magyar gyűjtőtáborba vitték, majd – több hiábavaló mentőakció után  – az auschwitzi megsemmisítő táborba került.

„Mindenütt és mégis sehol idegenként és mégis mindenütt hontalanul.”

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.